Még a bécsi hétvége előtti vasárnap történt, hogy babysitteltem barátnőm kisebbik gyerekét illetve a pasija előző házasságából született lányát. Tanultunk, játszótérre mentünk, kajáltunk. És mindezt annyira élveztem, hogy muszáj írnom róla. :-)
A lecke írás kimondottan tetszett. Miután a mindentudó báty végre elment otthonról, tök nyugodtan elmagyaráztam a matekot. És kiderült, hogy ordítozás nélkül még könnyebben meg is lehet érteni. :S
Aztán kimentünk a játszótérre egy órára. Ott először kicsit idegenül mozogtam. Nem is emlékszem már, hogy a fiammal mikor voltam utoljára...
De aztán belejöttem, mint kiskutya az ugatásba. Pláne ahogy láttam a lányok önfeledt rohangászását. Még a földön is csúsztak-másztak. De gondoltam, hogy van az anyjuknak mosógépe, majd rendbe teszik a ruháikat. :P
Eszembe jutott, hogy valaha pedagógus akartam lenni. Csak aztán féltem, hogy abból nem fogok tudni megélni, ezért elvetettem az ötletet. De asszem bátran szülhetnék még 1-2 gyereket. Bőven beleférne még az életembe. :D :D :D
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése