Ole Láma

Pénteken elmentem Ole Nydahl Láma előadására. Talán a legfontosabb, amit tudni kell róla, hogy ő és a felesége volt az első, aki nyugati létére a buddhizmus tanítója lett. Egy dán pasi, egészen sajátos humorral. :D
Érdekes este volt. Vegyes érzelmekkel távoztam róla. Persze ehhez a Gáborral való fura viszonyom is hozzájárult. De hát én csináltam magamnak. Kellett nekem elhívni randira?!?! És amikor kiderült, hogy nem jön össze a dolog, akkor megint visszacsúsztam a "regressziós sprirálon". És hiába hittem, hogy ezt az ügyet majd felnőttként tudom megélni, de azért igencsak görcsben voltam emiatt egész este. De eltértem a tárgytól...
Szóval a Láma magyarázatait csak részben értettem meg. A részecske gyorsítónál már teljesen elvesztettem a fonalat. Amit megértettem, abból viszont rájöttem, hogy már eddig is majdnem buddhista voltam. :-)
De a végén nem mentem oda hozzá áldásért. Pedig akik először vettek magukhoz menedéket (vagy mit), azok előre mehettek. De kicsit furának éreztem volna a szitut, hogy én római katolikusként előre verekedem magam a tömegben egy buddhista láma áldásáért. És nem is éreztem, hogy magamhoz vettem volna akármit is. A meditálás sem ment, valszeg ezt is meg kell tanulni. Biztosan az is kellett volna hozzá, hogy becsukjam a szemem, de nem mertem, mert akkor már 11 óra után jártunk, és attól féltem, hogy menten elalszom. Így viszont láthattam, ahogy meditálás közben a Láma az óráját nézi, és a srác, aki fordított neki, pedig nagyban ásítozik. :P