Játszótér

Még a bécsi hétvége előtti vasárnap történt, hogy babysitteltem barátnőm kisebbik gyerekét illetve a pasija előző házasságából született lányát. Tanultunk, játszótérre mentünk, kajáltunk. És mindezt annyira élveztem, hogy muszáj írnom róla. :-)
A lecke írás kimondottan tetszett. Miután a mindentudó báty végre elment otthonról, tök nyugodtan elmagyaráztam a matekot. És kiderült, hogy ordítozás nélkül még könnyebben meg is lehet érteni. :S
Aztán kimentünk a játszótérre egy órára. Ott először kicsit idegenül mozogtam. Nem is emlékszem már, hogy a fiammal mikor voltam utoljára...
De aztán belejöttem, mint kiskutya az ugatásba. Pláne ahogy láttam a lányok önfeledt rohangászását. Még a földön is csúsztak-másztak. De gondoltam, hogy van az anyjuknak mosógépe, majd rendbe teszik a ruháikat. :P
Eszembe jutott, hogy valaha pedagógus akartam lenni. Csak aztán féltem, hogy abból nem fogok tudni megélni, ezért elvetettem az ötletet. De asszem bátran szülhetnék még 1-2 gyereket. Bőven beleférne még az életembe. :D :D :D

Hundertwasser

Hétvégén meglátogattuk Bécsben élő barátnőmet. Már nagyon régóta szerettem volna megnézni a Hundertwasser házat, de míg egyesek akár egy kávéra is kiugranak, én legutóbb akkor jártam itt, amikor még schillinggel kellett fizetni. Vagyis legalább 8 évvel ezelőtt, vagy még régebben. :-)
De most végre eljutottam. Szerencsére a kiállítást is megnéztük, és a kávézóba is beültünk. Minden nagyon tetszett. Fantasztikus kékeket és türkizeket tudott festeni. És az egész ház úgy tökéletes, ahogy van. Bár lakberendező legyen a talpán, aki be tudja rendezni. A falakra, sarkokba tolt bútorokat kapásból el lehet felejteni. Asszem szólok is a tesómnak, hogy kösse fel a gatyáját...
Gyerekkoromban, amikor még csak épült a balatoni nyaralónk, meg az összes többi a környéken, és még nem volt aszfaltos út, akkor az emberek az úton lévő kátyúkat építési törmelékkel próbálták elegyengetni. Ebben az időben figyelmes és szorgos munkával rengetegféle színű és mintájú csempe töredékeket lehetett a földről összegyűjteni. És aztán én ezekből készített mozaikokkal dekoráltam a homokváraimat. Ezeket az időket juttatta most eszembe Hundertwasser. Jól lenne újra ilyen nagyon színes, kreatív dolgokat csinálni. :P

Karma

Még egy érdekes dolog történt pénteken. A Láma azt mesélte, hogy mikor jött az előadásra, akkor pont a Jégpalota előtt elgázoltak egy motorost. A villogó mentőautót én is láttam, de nem mentem oda kíváncsiskodni. Sajnos, a motoros még ott a helyszínen életét vesztette. De a Láma azt mondja, hogy ő még időben odaért. És valszeg a fiatal srácnak nagyon jó karmája lehetett, mert rögtön át tudta segíteni egy másik életbe.
Na, ezt sem értettem teljesen. Halálunk után azonnal egy másik életbe kerülünk?!?! Azt hittem, hogy legalább kapunk egy kis időt a két életünk között. Még ha nem is egy olyan hosszú nyári vakációt, mint az iskolások a két osztály között. De legalább valamennyit. Hogy legalább végig gondolhassuk az előző életünket, és választhassunk egy újabbat.
Vagy valami...
Vagy bármi...
ááá...

Ole Láma

Pénteken elmentem Ole Nydahl Láma előadására. Talán a legfontosabb, amit tudni kell róla, hogy ő és a felesége volt az első, aki nyugati létére a buddhizmus tanítója lett. Egy dán pasi, egészen sajátos humorral. :D
Érdekes este volt. Vegyes érzelmekkel távoztam róla. Persze ehhez a Gáborral való fura viszonyom is hozzájárult. De hát én csináltam magamnak. Kellett nekem elhívni randira?!?! És amikor kiderült, hogy nem jön össze a dolog, akkor megint visszacsúsztam a "regressziós sprirálon". És hiába hittem, hogy ezt az ügyet majd felnőttként tudom megélni, de azért igencsak görcsben voltam emiatt egész este. De eltértem a tárgytól...
Szóval a Láma magyarázatait csak részben értettem meg. A részecske gyorsítónál már teljesen elvesztettem a fonalat. Amit megértettem, abból viszont rájöttem, hogy már eddig is majdnem buddhista voltam. :-)
De a végén nem mentem oda hozzá áldásért. Pedig akik először vettek magukhoz menedéket (vagy mit), azok előre mehettek. De kicsit furának éreztem volna a szitut, hogy én római katolikusként előre verekedem magam a tömegben egy buddhista láma áldásáért. És nem is éreztem, hogy magamhoz vettem volna akármit is. A meditálás sem ment, valszeg ezt is meg kell tanulni. Biztosan az is kellett volna hozzá, hogy becsukjam a szemem, de nem mertem, mert akkor már 11 óra után jártunk, és attól féltem, hogy menten elalszom. Így viszont láthattam, ahogy meditálás közben a Láma az óráját nézi, és a srác, aki fordított neki, pedig nagyban ásítozik. :P

Egy elküldött levél :-(

Írtam egy új levelet. És ezt már el is küldtem. :-)
Elbúcsúztam benne. Egy smiley volt rá a válasz. Vajon miért nincs keserédes mosolyú smiley?
Ennek már három hete, és még mindig emésztem a dolgot.
Mi lett volna, ha nem búcsú levél lett volna?
Akkor mennyi ideig rágódnék a dolgon?!?!
Jövő vasárnap kezd az új pszichodráma csoport...
Már épp itt az ideje...
Asszem rám fér. :P