Egy el nem küldött levél :-(

Hali!

Vártam, hogy írsz még valamit.
Mindegy, hogy mit, akár csak pár sort.
De rájöttem, hogy végül is minek.
Úgyis mindent értek, nem kell semmit se magyaráznod.

Sajnálom, hogy olyan undok voltam a legutolsó beszélgetésünkkor.
De szar érzés volt, amikor rájöttem, hogy én csak egy katalizátor voltam ahhoz, hogy Te újrakezdhesd.
És nem akartam csak azért randizni Veled, hogy szemtől-szembe szakíthass.
Az még szarabb érzés lett volna.
Félek, hogy akkor elvesztettem volna a méltóságomat, már ha maradt még belőle egyáltalán valami. :-)
Már az is hülyeség volt, hogy akkor kedden lehívtalak a Balcsira.
Hiszen előtte mondtad, hogy nem akarsz velem találkozni.
De aztán az mégis jó volt. :P
Uccsó randinak...

Végül pedig rájöttem, hogy nekem is jó, hogy újrakezditek.
Ez segít az én lelkiismeretemnek is.
Tulkép így voltam a karikagyűrűddel is.
Eleinte nagyon utáltam, hogy rajtad van.
De amikor a Gellért-hegyen voltunk, akkor kimondottan örültem neki.
Segített, hogy észnél maradjak.
Ahányszor rápillantottam, mindig figyelmeztetett.

Remélem időközben már alakulnak a dolgok.
Őszintén kívánom, hogy sikerüljön Neked.
Nektek.

Sok szerencsét!
Puszi!