Smarni

Tegnap a barátnőimmel beültünk egy kis ÖTYÉ-re a Paulanerbe. Egy nagy adag császármorzsa jótékony hatásait ötvözték a lányok egy kis adag lelki fröccsel. Úgyhogy a nehezén asszem már túl is vagyok.
Hogy milyen csodákra képes némi szénhidrát és két odaadó barát megfelelő egyvelege!?!?
A második elküldetlen levelemet így utólag már annyira szánalmasnak érzem, hogy be sem másolom ide, sőt már ki is dobtam. A rendrakást minden esetre azért folytatom otthon. Az bőven ráfér a lakásomra, akárhogy is alakulnak később a dolgok.
:D :D :D

Várok

Várok...
Várakozok...
Barátnőm szerint három hónap...
Én nem reménykedem benne, hogy ilyen rövid idő elég lenne...
Pedig jelenleg még ez is iszonytatóan hosszúnak tűnik...
Bár már két hét eltelt, úgyhogy csak 2,5 hónap van hátra...
Ha igaza lesz a barátnőmnek...

Várok...
Készülődök...
Olyan szemmel nézem a lakást, hogy mit kell még rendbe tennem, mire megjön...
Nem vagyok normális?
Lehet...
De mikor hülyüljön meg egy nő, ha nem negyven évesen?!?!

Várok...
Várakozok...
Várok...
Készülődök...
Várom...

Hooligans : Játszom

Mondd el, mit látsz, mondd el, ki vagyok,
Csak a szemembe nézz, s mindent látnod kell.
Mi az, amire vágysz? Csak ennyit adhatok
Magamból én, te döntsd el mennyit ér!

Voltam már lenn és hagytak egyedül,
Üres falak között, távol mindentől.
Keserű a magány, de tudtam, sikerül
Ide elérni fel, csak mindig hinni kell!

Szállj végre szabadon, ahogy fenn a sok madár!
Így élni jutalom, te is hallgass rám!

Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon.

Színház a sors: játszd a szereped!
Ez a darab talán végre mást hoz majd.
Mi az, amire vágysz? Tiéd a főszerep:
Becsüld meg még! Ne dobd el semmiért!

Szállj végre szabadon, ahogy fenn a sok madár!
Így élni jutalom, te is hallgass rám!

Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon.

Mi marad így majd a végén?
Hova jutok, még nem tudom.
De tudom, azért sokan várnak még rám
Ma is mindenhol, mindenhol!

Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon!

Egy el nem küldött levél :-(

Hali!

Vártam, hogy írsz még valamit.
Mindegy, hogy mit, akár csak pár sort.
De rájöttem, hogy végül is minek.
Úgyis mindent értek, nem kell semmit se magyaráznod.

Sajnálom, hogy olyan undok voltam a legutolsó beszélgetésünkkor.
De szar érzés volt, amikor rájöttem, hogy én csak egy katalizátor voltam ahhoz, hogy Te újrakezdhesd.
És nem akartam csak azért randizni Veled, hogy szemtől-szembe szakíthass.
Az még szarabb érzés lett volna.
Félek, hogy akkor elvesztettem volna a méltóságomat, már ha maradt még belőle egyáltalán valami. :-)
Már az is hülyeség volt, hogy akkor kedden lehívtalak a Balcsira.
Hiszen előtte mondtad, hogy nem akarsz velem találkozni.
De aztán az mégis jó volt. :P
Uccsó randinak...

Végül pedig rájöttem, hogy nekem is jó, hogy újrakezditek.
Ez segít az én lelkiismeretemnek is.
Tulkép így voltam a karikagyűrűddel is.
Eleinte nagyon utáltam, hogy rajtad van.
De amikor a Gellért-hegyen voltunk, akkor kimondottan örültem neki.
Segített, hogy észnél maradjak.
Ahányszor rápillantottam, mindig figyelmeztetett.

Remélem időközben már alakulnak a dolgok.
Őszintén kívánom, hogy sikerüljön Neked.
Nektek.

Sok szerencsét!
Puszi!