2010. május 28., péntek
Wass Albert
Jut eszembe, hogy még Wass Albertet sem olvastam eddig. És nem is szerepel a listámon. Micsoda hiányosság! :S
2010. május 27., csütörtök
Szeretet
"Az olyan ember, aki igazán szeretettel gondol valakire, az eljön a pokolból is. Maga mondja meg, nem üzeni mással."
Wass Albert
És tényleg! :-)
http://www.csillagtitkok.eoldal.hu/oldal/punkosd-uzenete
Wass Albert
És tényleg! :-)
http://www.csillagtitkok.eoldal.hu/oldal/punkosd-uzenete
2010. május 19., szerda
2010. május 18., kedd
Siker
A biztos siker titkát nem tudom, de a biztos kudarcét igen: próbálj meg mindenkinek megfelelni.
Herbert B. Swope
Ajjaj! Nekem tulképp az is elég, ha "csak" magamnak próbálok megfelelni.
Már az is frusztráló...
Herbert B. Swope
Ajjaj! Nekem tulképp az is elég, ha "csak" magamnak próbálok megfelelni.
Már az is frusztráló...
2010. május 14., péntek
Jókor...
"Szocializmusból kapitalizmust csinálni olyan képtelenség, mint rántottából tojást."
Jókor mondják...
Mi 20 éve ezzel próbálkozunk...
Itt találtam: http://www.webradio.hu
Jókor mondják...
Mi 20 éve ezzel próbálkozunk...
Itt találtam: http://www.webradio.hu
2010. május 11., kedd
Hentes
Szombat délelőtt a hentesnél is jártam. Venni akartam másfél kiló csirkemellet. 1 kiló 80. Maradhat? Maradt. :-)
Utána felvágottat kértem. De mikor ezt kimondtam, rögtön eszembe is jutott, hogy most a nyers húsos kezével összefogdossa a párizsit. Legközelebb majd előbb kell kérnem a felvágottat, és utána a husit. De mire ez a gondolat végig futott az agyamon, közben lássatok csudát, a hentes kezet mosott. Eddig is szimpatikus volt ez a fiú...
Utána felvágottat kértem. De mikor ezt kimondtam, rögtön eszembe is jutott, hogy most a nyers húsos kezével összefogdossa a párizsit. Legközelebb majd előbb kell kérnem a felvágottat, és utána a husit. De mire ez a gondolat végig futott az agyamon, közben lássatok csudát, a hentes kezet mosott. Eddig is szimpatikus volt ez a fiú...
2010. május 10., hétfő
Spenót
Szombaton reggel kimentem a piacra. A kedvenc zöldséges nénim előtt nagy rakat frissen szedett spenót és sóska púposodott. Kedélyesen próbált rábeszélni, hogy a szokásos adag zöldségen kívül vigyek ezekből is. Végül megadtam magam, és kértem a spenótból fél kilót. A sóskát nem mertem bevállalni, még a spenót is necces, hogy a fiam megeszi-e. A fél kilóból lett 90 deka. Lelkesen haza vittem. Otthon elolvastam a szakácskönyvben, hogy mit kell vele csinálni: vízben megfőzzük, utána húsdarálón ledaráljuk. Na, ekkor kezdtek a pánik első jelei mutatkozni. Nem emlékszem, hogy Anyukám valaha ilyet csinált volna a spenóttal. Bár, az is igaz, hogy ő jórészt csak mirelitet használt. Mit tehet ilyenkor az ember lánya, aki 14 évig élt együtt egy szakáccsal, és 40 évesen kezd főzni tanulni? Felhívtam a nővéremet. Aranyos volt, szinte megtiszteltetésnek vette, hogy őt kérdezem. Nem kell főzni, csak párolni. Nem kell darálni, elég botmixerezni. De előtte meg kell nézni, hogy milyen a szára, mert azt lehet, hogy ki kell vágni, ha nem túl zsenge. Ez így már jobban hangzott, mint amit Horváth Rozi írt. Neki is kezdtem. Nekem elég üdének tűnt a dolog, de azért gondoltam megkóstolom az egyik szárat. Ekkor a pánik fokozódott, mivel sóskát kóstoltam. Mielőtt még a végső kétségbeesés úrrá lett volna rajtam, leültem, és ittam egy pohár vizet. Rájöttem, hogy nincs rá érkezésem, hogy majd egy kiló spenótból kiválogassam a sóskát, úgyhogy reménykedjünk, hogy nincs benne sok. Vázoltam a fiamnak a helyzet súlyosságát, és előre jeleztem, hogy fentiek miatt nem tudok felelősséget vállalni az ebédért. Ezek után az esélytelenek nyugalmával nekiláttam.
Nem akarom nagyon fényezni magam, de végülis repetázott belőle. :-)
A spenót és én most jöttünk össze igazán...
Nem akarom nagyon fényezni magam, de végülis repetázott belőle. :-)
A spenót és én most jöttünk össze igazán...
2010. május 5., szerda
Bazsalikom
Jelentem, a bazsalikomjaim is felébredtek. :-)
Kicsit most hanyagoltam őket, mert nem akartak kibújni. Vasárnap reggel locsoltam meg utoljára őket, és akkor még semmi nyomuk nem volt. Erre kicsit lelombozódott a lelkesedésem, mert azt hittem, hogy egy hét alatt azért már előbukkannak. És egész ma reggelig feléjük sem néztem. Aztán elszégyelltem magam, hogy még sem hagyhatom cserben őket. És lássatok csodát, kiderült, hogy a naposabb helyen lévő ládában már kinn is vannak.
Először arra gondoltam, hogy akkor a másik edényt is áttelepítem, hogy ott is meggyorsítsam a növekedésüket, de aztán rájöttem, hogy így lesz a legjobb. Így legalább kis eltolódással fognak fejlődni, és akkor legalább folyamatosan lesz friss bazsalikomom...
Van még magom, ha kér valaki. :D
Kicsit most hanyagoltam őket, mert nem akartak kibújni. Vasárnap reggel locsoltam meg utoljára őket, és akkor még semmi nyomuk nem volt. Erre kicsit lelombozódott a lelkesedésem, mert azt hittem, hogy egy hét alatt azért már előbukkannak. És egész ma reggelig feléjük sem néztem. Aztán elszégyelltem magam, hogy még sem hagyhatom cserben őket. És lássatok csodát, kiderült, hogy a naposabb helyen lévő ládában már kinn is vannak.
Először arra gondoltam, hogy akkor a másik edényt is áttelepítem, hogy ott is meggyorsítsam a növekedésüket, de aztán rájöttem, hogy így lesz a legjobb. Így legalább kis eltolódással fognak fejlődni, és akkor legalább folyamatosan lesz friss bazsalikomom...
Van még magom, ha kér valaki. :D
2010. május 3., hétfő
Ébredés
Mikor a pénteki idézetet bemásoltam, akkor még nem is nagyon tudtam értelmezni. Csak szimplán tetszett, és megfogott...
Szombat reggel aztán értelmet nyert. A jó időnek köszönhetően az erkélyen reggeliztem. Fiam még édesdeden durmolt, én meg kivonultam egy nagy bögre tejeskávéval és néhány keksszel a "kertembe". Ez nálam 3 m2 teraszt jelent egy paddal, 10 db muskátli palántával, egy frissen vásárolt leanderrel és néhány magról ültetett bazsalikommal. Bár, ez utóbbinak még nincs jele, csak a puszta földet locsolgatom reménytelien. :D
Kortyolgatom a tejeskávét, és közben nézelődöm. És egyszeriben felébredtem. Hosszú mély álomból. Mert tulkép miért is vágyom én arra, hogy egy messzi tájon a delfinekkel úszhassak? Mikor itt a saját lakásomból élvezhetem minden nap a csodát. Hallgathatom a nyitnikék dalát és a szarka csörgését. Láthatom a lelkes kocogókat és a jókedvű focistákat. És szívhatom magamba a tavasz bódító illatát, melyben egyszerre keveredik az orgona, a gesztenye és még megszámlálhatatlanul sok virág.
Szóval felébredtem, vége a ténfergésnek. :-)
Szombat reggel aztán értelmet nyert. A jó időnek köszönhetően az erkélyen reggeliztem. Fiam még édesdeden durmolt, én meg kivonultam egy nagy bögre tejeskávéval és néhány keksszel a "kertembe". Ez nálam 3 m2 teraszt jelent egy paddal, 10 db muskátli palántával, egy frissen vásárolt leanderrel és néhány magról ültetett bazsalikommal. Bár, ez utóbbinak még nincs jele, csak a puszta földet locsolgatom reménytelien. :D
Kortyolgatom a tejeskávét, és közben nézelődöm. És egyszeriben felébredtem. Hosszú mély álomból. Mert tulkép miért is vágyom én arra, hogy egy messzi tájon a delfinekkel úszhassak? Mikor itt a saját lakásomból élvezhetem minden nap a csodát. Hallgathatom a nyitnikék dalát és a szarka csörgését. Láthatom a lelkes kocogókat és a jókedvű focistákat. És szívhatom magamba a tavasz bódító illatát, melyben egyszerre keveredik az orgona, a gesztenye és még megszámlálhatatlanul sok virág.
Szóval felébredtem, vége a ténfergésnek. :-)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)